Az I. Várdai Művésztelep központi témája: az örökség. A művésztelepi koncepcióban örökség nem egyetlen jelentésként jelenik meg, hanem különböző értelmezési rétegekben: családi emlékezetként, a szülőföldhöz való kötődésként, épített és kulturális örökségként, vagy akár a falusi életforma emlékezeteként.
A meghívott művészek mindegyike más nézőpontból kapcsolódik ehhez a témához, így a művésztelep nem egyetlen értelmezést ismétel, hanem párbeszédet teremt a különböző megközelítések között. Ettől válik nemcsak esztétikai, hanem gondolati térré is.
Augusztus 8-án 18:00-kor a művésztelep zárónapján szeretettel hívunk egy kötetlen beszélgetésre, mely során megismerkedhetsz a művészteleppel és a meghívott művészek munkásságával.
A zárónapi rendezvény során Boros Lilla a Várdai Művésztelep kurátora beszélget a meghívott művészekkel.
A művésztelep meghívott művészei:
Nemes Zsuzsa,
Ruszin Noémi,
Csondor Réka,
Mendlik Julianna,
Szentesi Katalin,
Főcze Alpár,
Horváth Roland,
Gyergyádesz Mihály
Nemes Zsuzsa,
Ruszin Noémi,
Csondor Réka,
Mendlik Julianna,
Szentesi Katalin,
Főcze Alpár,
Horváth Roland,
Gyergyádesz Mihály
Művészeti vezető: Nemes Zsuzsa festőművész
Kurátor: Boros Lilla
Kurátor: Boros Lilla
A művésztelep további nyílt programja:
2026.08.05. (szerda) 17:30 Csepelyi Adrienn Nagymamám magyaráz című könyvének könyvbemutatója, közreműködik: Széles-Horváth Anna író, újságíró.
Várdai Művésztelep – 2026. Örökség:
Az örökség a miénk: ránk száll, és velünk marad. Nem mi választjuk, mégis hordozzuk – lehet ajándék, áldás, de akár teher is. Lehet segítség és örömforrás, ugyanakkor fájdalom is; olyan tapasztalati réteg, amely csendben, mégis következetesen formál bennünket. Alakítja gondolkodásunkat, irányt ad döntéseinknek, és gyakran tudatalatt kijelöli azokat az utakat, amelyek felé elindulunk. Az örökség nem pusztán a múltból fennmaradt érték, hanem élő történet, amely bennünk folytatódik. Személyiségünk ebben a láthatatlan térben formálódik. Az, ahogy viszonyulunk hozzá – elfogadjuk, alakítjuk vagy újraértelmezzük –, végigkíséri életutunkat, és meghatározza, miként definiáljuk önmagunkat: benne és vele szemben.
Az örökség nem lezárt múlt, hanem folyamatos párbeszéd: összetett, rétegzett fogalom, amely egyszerre őriz és alakít.
A művésztelep ennek a folyamatnak a része: egy örökség újjáélesztése, továbbírása és új jelentésekkel való gazdagítása. A most induló művésztelep egy korábbi kulturális és közösségépítő korszak természetes, ugyanakkor újragondolt folytatása. Kezdeményezője, Varga Balázs Bálint célja, hogy inspirálódva édesapja, Varga András értékteremtő közéleti tevékenységéből, erősítse édesapja polgármesteri hagyatékaként létrejött “kulturális és környezeti értékekben gazdag Várda” karakterét, segítse édesapja által indított kezdeményezések folytonosságát, úgymint a kultúrán alapuló településfejlesztés eszményét.
A művésztelep egyúttal fontos évforduló előtt is tiszteleg: az egykor Várdán működő I. Szász Alkotótábor 25 éves jubileuma előtt. A címben megjelenő örökség ezért nem elvont fogalom, hanem konkrét tapasztalat: a múltból érkező szellemi, kulturális és emberi hagyaték tudatos vállalása.
Az örökség formál bennünket, és mi is formáljuk azt azáltal, ahogyan viszonyulunk hozzá, jelentőségét az adja, ahogyan felé fordulunk. Személyiségfejlődésünk fontos állomása örökségeink tudatos felismerése: mit jelent számunkra, mit őrzünk meg belőle, és mit alakítunk át. Ez a folyamat minden életút része, különböző formákban. Az örökséghez való viszony folyamatos mérlegelést igényel: hogyan illesztjük össze a ránk hagyott értékeket a saját utunkkal. A művésztelep művészeti koncepciója ezt a sokrétűséget teszi láthatóvá.
Az örökség nem egyetlen jelentésként jelenik meg, hanem különböző értelmezési rétegekben: családi emlékezetként, a szülőföldhöz való kötődésként, épített és kulturális örökségként, vagy akár a falusi életforma emlékezeteként. A meghívott művészek mindegyike más nézőpontból kapcsolódik ehhez a témához, így a művésztelep nem egyetlen értelmezést ismétel, hanem párbeszédet teremt a különböző megközelítések között. Ettől válik nemcsak esztétikai, hanem gondolati térré is.
Az örökség nem lezárt kapszula, hanem közös munka eredménye. Rétegződik benne a család, a település, a közösség és a művészet tapasztalata. Felismerést is hordoz: amit kaptunk, nem elég megőrizni – tovább kell alakítanunk, hogy élő maradjon. Végső soron az örökség nemcsak arról szól, honnan jövünk, hanem arról is, mivé válunk általa. Az ajándék és a teher kettőssége nem ellentmondás, hanem lényegi sajátosság. A művésztelep ezt a folyamatot teszi láthatóvá: örökségből indul ki, de új jelentéseket keres, új formákat hoz létre, és új kapcsolatokat épít múlt és jelen között. Így válik egyszerre személyes és közösségi vállalkozássá, egyszerre emlékezetté és jövőképpé. A múlt itt nem múzeumi tárgy, hanem inspirációs forrás, amelyből kortárs művészeti gondolkodás születik.
Boros Lilla kurátor